egyszer már írtam arról, hogy belehalunk-e a kezdők szokásos parájába, a lefulladásba. abból remélhetőleg kiderült, hogy a lefulladás egy kis technikai bénázás, igen ritka (mondhatni nulla) esetben életveszélyes, ha szabad nyersen fogalmaznom, bőven több körülötte a pánik és a hiszti, mint amennyi a valós baj ezzel. 

na de mi a helyzet a kezdők másik bajával, a tötymörgéssel? 

ha megnézzük, mi az egyáltalán, hogy tötymörgés, akkor kiderül, hogy ezalatt mindenki mást ért, de a többség azt, amikor valaki nála lassabban halad. 

ha például valaki csak nyolcvannal megy egy hetvenes sebességkorlátozásnál, a mögötte haladó pedig kilencvennel, akkor a kilencvennel haladó magában anyázni fog, hogy mi ez a szarakodás. 

a legtöbb kezdő vezető legnagyobb félelme pedig nem a balesetokozás, nem a gyalogosgázolás, és még csak nem is az autó tönkretétele, hanem a kocsimban a leggyakrabban elhangzó kérdés: úristen, mit fog gondolni a mögöttem jövő?! 

ebből kifolyólag szokott sok tanítványom néha gyorsabban menni, mint ahogy átlátja az előtte kialakuló helyzeteket, mert úristen, mit fognak szólni mögöttünk?! 

a helyzet a dologgal az, hogy ki mit szól és mit gondol, az viszonylag magánügy, ha felhúzod az ablakot, akkor pedig nem is hallod, valamint budapesti viszonyokkal számolva soha többet nem fogsz találkozni az illetővel, aki jó eséllyel az arcodat sem látja. 

ne csinálj semmit azért, mert mit fog szólni a mögötted jövő, ettől egész biztosan csak görcsösebb leszel, amitől pedig garantáltan veszélyesebb is. 

a lefulladásról a legutóbb azt mondtam, hogy még soha senki nem halt bele (na jó, nagyon extrém esetben, vasúti átjáróba ragadás esetén hallottam egy ilyen történetet). 

de kimondhatjuk-e ugyanezt a tötymörgésről? hogy a mögötted jövő fogja be, majd kibírja, nem lehet olyan sürgős, szard le bátran? 

nos, attól függ. 

az esetek egy részében kimondhatjuk, igen, hogy senki sem hal bele abba, ha az előtte haladó egy kicsit lassabban megy, például mert végignézi rendesen a kereszteződéseket. ha ez kiszámítható lassúsággal történik, a kívánatosnál egy kicsivel lassabban, mert az előttünk haladó vezető még kezdő, kicsit bizonytalanabb, netán tanuló, akkor igenis oltári nagy bunkóság dudálni ilyenért, pláne hosszasan (sőt, a KRESZ tiltja is a városban dudálást akkor, ha az ember nem vészhelyzetet hárít el vele, csak jelzem). 

a másik seggére gyorsulni, torlódni, sürgetni és nem tartani követési távolságot hasonlóan bunkóság, sőt veszélyes is. 

lehet, hogy egy kicsit idegesítő, ha harmincöttel megy valaki egy negyvenes úton, de egész biztosan ki lehet bírni. 

nem is beszélve arról, amikor az ember előtt  lassan parkol be valaki, és egy kicsit feltartja ezzel a másikat. igen, a KRESZ szerint indokolatlanul akadályozni is tilos egymást, de ez egyrészt egy indokolt helyzet, másrészt pedig ez egy zsúfolt nagyváros, ahol mindenkinek szüksége van (lenne) minimális türelemre és elnézésre, hiszen ezerféle közlekedési partner vesz körül minket, aki ennyit nem lát be, az lehetőleg inkább az edzőteremben tombolja ki magát. 

a tötymörgéssel viszont nem pontosan ugyanaz a helyzet, mint a lefulladással, hogy kezdő hiba, semmi baj, majd túlleszünk rajta. 

valamennyire igen, de nem pontosan, egyrészt bele is lehet ragadni, és rossz beidegződésként évtizedekig vezetni előredőlve, csőlátással, az indokoltnál jelentősen lassabban haladva, lásd a kalapos bácsi közismert sztereotípiáját. aki kizárólag lassan tud menni, és az adott útra érvényes sebességkorlátnál csak jóval lassabban érzi magát biztonsagban, az nem biztonságos, hanem veszélyes sofőr, mivel egyrészt fél, és félelemből cselekszik, másrészt valószínűleg gyorsabban haladva nem is tudja kontrollálni az autó mozgását. 

a KRESZ nyilvánvalóan nem mond semmit a lefulladásról, hiszen az egyáltalán nem közlekedési vétség, csak egy kis bénázás, a folyamatos indokolatlanul lassú haladást viszont tiltja. 

a legtöbb helyen az ilyesmi maximum idegesítő és akadályozó. más esetben félelmet is tud kelteni a többi sofőrben egy olyan közlekedőtárs, aki láthatólag nagyon nem a helyzethez, az úthoz és az általános ritmushoz igazodik, mivel ilyenkor mögötte haladva úgy érezzük, bármilyen egyéb furcsa mozdulat is kitelik az illetőtől. 

és az idegesítőn vagy a kicsit ijesztőn kívül lehet a dolog nagyon veszélyes is, például autópályán, ha valaki jóval lassabb a többieknél. 

nem is elsősorban maga a tötymörgés a baj, hanem a viszonyokhoz nem alkalmazkodás, illetve a kiszámíthatatlanság. 

aki a többségnél sokkal lassabban halad, attól például kitelik a gyakori hirtelen fékezés is, ami viszont már abszolút életveszélyes, mindenhol, de autópályán meg aztán egészen garantáltan. 

egyébként sok más mellett ezért is tanulnak meg emberek sok év kihagyás után újra vezetni, mert érzik, hogy például ha nem mernek bizonyos sebességgel menni, az inkább veszélyes, mint amennyire biztosra menés. autópályán is szoktuk gyakorolni a fokozatos hozzászokást a nagyobb sebességhez, de akár városban is. 

félre ne értsetek, a sebességkorlátozást, hát legalábbis nagyjából igyekszünk betartani. aki ötvennel megy egy ötvenes úton, az nem tötymörög és rohadjon meg, hanem először is nem szeretne csekket kapni, másodszor is tök rendesen betart egy alapszabályt, amit mi mögötte haladva nem, így hát nehogy már nekünk álljon feljebb. 

aki viszont ugyanezen az ötvenes úton konzekvensen harminccal megy, az nem "biztos ami biztos, így a tuti, majd a többiek kibírják", hanem bizony majdnem ugyanolyan veszélyes és ijesztő, mint aki kilencvennel. 

tőlem igen gyakran kérdezik a tanítványaim, hogy na jó, megyünk ötvennel, de honnan tudjam a kereszteződésekben egy védett úton, hogy mindig meg fogják adni nekem az elsőbbséget, ne lassítsak le inkább mindegyiknél? 

nem, ne lassíts le mindegyiknél, de a kérdés jogos. hogy honnan tudod? úgy van, nem tudod. 

bízol.

egyébként ezt hívják a közlekedés egyik első alapelvének, a bizalmi elvnek. 

honnan tudod, hogy nem fog egy őrült megkéselni, amint kirakod a lábadat az utcára? nem tudod, de mégis kirakod a lábadat az utcára, mert ha ennyire sem bíznál az általános normák betartásában, akkor nemigen kelnél ki az ágyból. 

ez sajnos mindig benne lesz, előfordulhat, hogy megkésel egy őrült az utcán, vagy molotovot dobnak a hármas metróba, vagy hogy nem adják meg az elsőbbséget, az utóbbira egyébként gyakran utalnak egyéb jelek is a másik közlekedő részéről, de ha folyamatosan ettől félsz, akkor nem fogsz tudni közlekeni egyáltalán. a kulcsszó itt is az éles figyelem, és nem a rettegés. 

egy szó mint száz, a tötymörgésnek sok esete megbocsátható és kibírható, de alapvetően nem szükséges, és inkább arra törekszünk, hogy együtt haladjunk az általános áramlással.