nem ismerem a "magyarembert" úgy általában, sőt, semmilyen embert úgy általában, de eddigi tapasztalataimból azt szűrtem le, hogy két kedvenc téma van, amin akármikor és akármennyit lehet hőbörögni: az időjárás és a közlekedés. 

persze budapestiként az utóbbi különösen feltűnő. 

ideértetek rendben, Jóskám? 

nagy dugó volt? 

a magyarember nem tud közlekedni, bezzeg amikor Németországban voltam, hát volna még mit tanulnunk, 

ezek ott Romániában csak mennek meg dudálnak összevissza, életveszélyes, bezzeg itthon, 

tűrhetetlen ez a város, ötven perc alatt jutottam az Örstől a Keletiig, 

menjél már, köcsög, nem látod, hogy zöld van? 

minek engedik az ilyet utcára, hol kapott ez jogosítványt?! 

nézz oda, ez se tudja, mi az index, BMW-s paraszt, 

szőke nő, hülye picsa, parkolj már le, 

nehogy már az én hibám legyen, hogy jobbról előztek, 

a hülye gyalogos ott nyomkodja a telefonját, menjél már át, mit tátod a szádat, 

képzeld, a múltkor is jön az az idióta a belső sávban,

az semmi, képzeld, amikor én a múltkor a Hungárián állok a dugóban,

hát nem normálisak ezek, én mondom, 

a biciklis is azt hiszi, hogy itt neki mindent szabad, át a piroson, az ilyet persze nem büntetik meg, én meg a múltkor csak öt percet álltam a járdán, máris jön a rohadt közteres, 

az a hülye picsa rám húzza a kormányt, mikor látja, hogy ott megyek a sorok között, 

nem ülök fel a buszra, mert a hajléktalan is ott ül egész nap, 

a nyugdíjasok foglalják a buszon a helyet, most tényleg nem tudna később menni a piacra?! 

csak azt tudnám, itt miért nincs egy lámpa, tűrhetetlen ez a kereszteződés, volt rá huszonöt év, hogy megoldják, 

minden nyáron fel kell túrni a körutat, 

ha már megválasztották, miért nem lehet elintézni, hogy végre, 

rohadt gengszter Demszky, köcsög fideszes Tarlós, biciklisdédelgető hülye Karácsony,

normális helyeken össze van hangolva az utolsó busz a metróval, 

nem értenek ezek semmihez, pedig azt most megmondom, hogy úgy kéne, hogy 

a nagypofájú motoros, a hülye biciklis, a szemét autós, aki azt hiszi, minden az övé, a pofátlan furgonosok, a mocskos BKV, a szédelgő gyalogosok, 

de ezt bármeddig lehetne folytatni, minden budapesti napi társalgási eszköztárához tartozik az ilyesmi. biztos más magyar városokban is, de talán nem ilyen durván. 

az autósok meg vannak róla győződve, hogy mindenki őket akarja megsarcolni, tönkretenni és főleg lassítani, pedig fizetik azt a rohadt jövedéki adót, 

a biciklisek arról, hogy őket direkt el akarják gázolni és ellehetetleníteni, pedig ők védik a környezetet, 

a BKV-t használók arról, hogy a nyugdíjasok direkt reggel nyolckor mennek piacozni, hogy nekik ne maradjon ülőhely, és pocsékul vannak összehangolva a járatok, és nincs légkondi,

a motorosok arról, hogy mindenki más ellenük van, pedig illa berek, nádak erek, a motorosok jó emberek, 

és leginkább és főleg mindenki arról, hogy senki sem ért a közlekedéshez, csak ők, mennyivel jobban meg lehetne csinálni, és egyáltalán, szar az egész, felháborító, tűrhetetlen, és dugó van. 

hát, az van. az is. ilyen ez az élet.

és az a helyzet, hogy ez egy ilyen város. szar? hát, vannak dolgok, amik azok.

az is a helyzet, hogy a szerencsésebbeknek vannak döntéseik, például az, hogy hol laknak a munkahelyükhöz képest, ülnek - e autóba, motorra, bringára, rollerre (oda állnak, elnézést). az már persze kevésbé, hogy szállnak-e buszra, mert valahogy tényleg muszáj közlekedni.

személy szerint nem nagyon szeretem a "nekem mindenképp muszáj autózni" érvelést, mert igazából a töredékre igaz, a többiek úgy alakították a helyzetet, hogy végül tényleg muszáj legyen, ez ráadás magánvélemény, de itt főleg nem erről van szó. 

töméntelen energia, ami erre megy, idegeskedés, szöveg, duma, panasz, szomor, nyomor, társalgási dohogás, mindenkinek van egy története a hülye Audisról, aki nem adott elsőbbséget, a biciklisről, aki átment a piroson, a dugóról, ami két óráig tartott, az útépítésről, ami rosszkor van (mikor lenne jó? de most komolyan). 

miközben a helyzet az, hogy itt élünk. ebben a városban az az élet rendje, sőt, kerete, hogy a Hungárián dugó van délután háromtól hétig, a busz meg koszos, tulajdonképpen megnyugtató állandóság ez, olyan, mint a csillagok állása.

és akkor most nincs igaza annak, aki szerint a hülye Audis nem adott elsőbbséget, és pocsék minőségű az út, és a gyalogos nyomkodja a telefonját (te nem? tényleg? de biztos?), és a buszon sokan vannak, pedig lehetne sűríteni a járatot, és a furgonosnak nem kéne vészvillogóval megállni a bicikliút közepén? 

már hogyne volna igaza. mindnek igaza van. csak tulajdonképpen kit érdekel? ebben élünk, Budapesten közlekedve ezek az élet részei,  olyan, mint az emésztésünk, van és kész, és sose lesz hibátlan. 

ezer dolgot lehetne jobban csinálni, ez nyilván igaz. de pontosan mire megyünk vele, ha napi fél órát töltünk el az ezen való dohogással? mindig lesz téma, oké. 

de most ettől majd holnap nem vág eléd az Audis, és időben jön a busz, és nem megy át a bringás a piroson? 

ezek a dolgok sajnos hozzá tartoznak a nagyvárosi közlekedéshez, és néha megtörténnek. 

először is vezessen úgy az ember, hogy nagyobb eséllyel tudja a más hülyeségét is kivédeni. 

mert mindig lesz, akármennyit is hőzöngünk rajta. 

csak a saját részét tudja az ember befolyásolni, már az is öröm, ha azt tudja. 

de ha már igazi baj nem lett, javul attól a dolog, hogy ennyi figyelmet szentelünk neki? hát az ember hangulata javul? sajnos, abból nagyjából mindenki a sajátjáért felelős. aki például hagyja, hogy az igazi extrém eseteket leszámítva a közlekedés mindennap folyamatosan tönkretegye a hangulatát, az egy idő után, úgy vélem, meg is érdemli. olyan sokat segít a nagyvonalú derű. komolyan mondom, olyan remek hangoskönyveket hallgattam már végig a pesti dugókban, hogy szegényebb lennék nélküle. 

ez a szerencsésebbek kiváltsága, hogy választhatnak, ha elegük van a dugóból, a veszélyes Audisból, meg a többiből, de az autó is a szerencsések kiváltsága.

akkor meg minek ez a rengeteg panasz? 

a közlekedés ettől nem javul. ki kell adni a feszültséget, igen. de minek kell örökké ezen feszülni?

addig használhatnánk másra is az agykapacitásunkat, amíg nincs igazi baj. (ja, meg a hajléktalanok, akiket nézni kell, meg szagolni! hát azt mondom, addig örüljünk,  amíg nem vagyunk a helyükben.)