túlélési kalauz 

nemrégiben írtam egy inkább szórakoztató családi anekdotát arról, hogy hogyan is vezettem le első 1200 kilométeremet egyben, a szteppfaterral az anyósülésen, itt.

nagyon sokat aztán nem vezettünk együtt, de bizonyos alapokra azért kiképzett, amelynek egy részét most is aktívan használom, sőt tovább is adom nektek. 

az alapvető KRESZ-szabályokon túlmutató dolgok ezek, nem arra gondolok, hogy jobbratartás, meg sebességkorlátozás, mert ezeket remélhetőleg úgyis tudjátok, ha részt vettetek már alapfokú vezetés-oktatáson. 

de mit tanultam még, ami fontos az autópályán? 

szemeddel láss, mint Zámbó Jimmy

mégpedig jó előre. ezt városban is mindig elmondom. a lehető legfontosabb fegyvered az előre gondolkodás: ha ezt látom, az fog történni. 

te mész szépen a külső sávban, valaki pedig a felhajtón, a gyorsítósávban. már amikor jó messziről megpillantod, elkezded eldönteni, hogy mit csinálj vele. le tudod-e gyorsulni és mögéd fér, vagy egy kicsit vedd el a gázt, és simán eléd fér, esetleg ha van helyed, húzódj-e ki a belső sávba, hogy ő beférjen, így a tükörbe pillantasz, hogy mi újság a belső sávban. egy biztos, látnod kell jó messziről, ez a döntési folyamat pedig egy idő után elég automatikussá válik. 

efféle döntési folyamatok történnek állandóan, csak egy idő után már nem fejtjük ki ilyen szépen. de ehhez mind az kell, hogy előre láss, sokkal előrébb, mint városban, mert jóval gyorsabban mész, tehát reagálnod is gyorsabban kell. 

 

aki fékez, az lúzer

mint említettem,  jóval előrébb nézz, mint a városban. bár az autópálya ingerszegényebb környezet, mint a belváros, ha egyszer történik valami, azt hamarabb kell észrevenned. 

épp ezért mindig, de mindig tartsd a követési távolságot. 

ha az előtted lévő fékez, máris bajban leszel, míg ha tisztes távolban maradsz tőle, akkor tudsz reagálni a lassítására ijedtség és kapkodás, vagyis fékbe taposás nélkül is. bármilyen hirtelen reakció előtt van időd felmérni, hogy miért fékezett a másik, valami baj van előtte, vagy csak ráment az előtte lévő seggére. 

ha nincs semmilyen vészhelyzet, és rendesen tartod a távolságot, kevés esetben lesz szükséged a fékre, egyszerűen tudsz a gázzal operálni, gyorsítani, lassítani, nem kell hirtelen reagálni semmire.

akinek autópályán folyton villog a féklámpája, az rosszul méri fel a távolságokat, és a többieket is megijeszti, hogy úristen, az ott miért fékez, mi baj lehet ott elöl?  

vannak persze vészhelyzetek, de az egy másik fejezet. 

 

az erősebb kutya elve

én egy városba való Suzukival szocializálódtam autópályán is, sőt, sötét titkom, hogy soha életemben nem vezettem úgynevezett jó kocsit (talán egy bérelt, csak kicsit horpadt Opel Astra volt a csúcs. egyszer elmesélem majd, hogyan nem vezettem soha sportautót). 

az autópálya viszont tele van erős, durván gyorsulni képes, benga nagy fekete autókkal, amik úgy tűnnek fel a bal tükörben a belső sávban, és húznak el mellettünk száznyolcvannal, mint a villám. 

az ember felméri a saját autója erejét, tudományát, gyorsulási képességét, és ennek alapján dönti el, hogy megelőzi-e a kamiont. 

segítek, ha nem te vagy a nagy benga fekete Audival, akkor kivárod azt a néhány másodpercet, amíg a belső sávban a tükörben nagyon messzinek tűnő, ám viharsebesen odaérő autópályacirkáló elhúz melletted, és kedves, de szerényebb képességű autóddal akkor előzöd meg a kamiont, ha semmilyen durva hadihajó nem közeledik a bal tükörben. 

ez nem erőméregető verseny, kakaskodásnak nincs helye. mérd fel, tapasztald ki, mit tud a kocsid, az erősebb hadd menjen, egy kis városi autó sok mindenre jó, de autópályán nem fog tudni úgy felgyorsulni, hogy a mögötted jövő nagy teljesítményű gép ne kaszálja el. 

 

villogjunk-e mások seggébe torlódva? 

ez elég szónoki kérdés, belátom. 

ne. 

most te vagy a nagy benga fekete Audi, és a belső sávban épp előzöl, amikor utoléred a kis városi autót, aki épp kitalálta, hogy megelőzi a kamiont. 

ez érdekes paradoxon, mert ha te száznyolcvannal mész, ő pedig százharminccal, akkor is mindketten vétetek a KRESZ ellen. 

te túlléped a sebességhatárt, ő pedig akadályoz téged az előzésben. 

de ha egyiktek sem rendőr, akkor nem dolgotok egymást leckéztetni. ha már utolérted, és kénytelen vagy miatta lassítani, akkor ez bosszantó, de ha előre látod a dolgot, akkor ezt általában megteheted fékbe taposás nélkül is, lásd fent. és hát az van, hogy most már ez van. 

szabálytalan? igen. bosszant? igen. 

hát, ilyen az élet. 

ha villogsz, illetve mutogatsz, és a követési távolságot súlyosan sértve a seggébe tolakodsz, attól a másik nem fog tudni elhúzódni, ha a jobb oldalán épp egy irdatlan kamion halad. 

egy dolog valószínű csak: bestresszel, megijed, hibázik, túlerőlteti a kocsiját, és kész is a baleset. úgyhogy inkább bírd ki, és tartsd a távolságot. 

igen, lehet, hogy hülye, mert nem mérte fel tökéletesen a saját gyorsulási képességét és a te sebességedet.

jó, akkor hülye. nem kell neked minden hülyét leckéztetni. 

ha az illető tényleg csak bent felejtette magát a belső sávban, és gond nélkül ki tudna húzódni, akkor villants nyugodtan egyet-kettőt, tisztes távolból. szólni szabad, erőszakoskodni veszélyes, akkor is, ha neked JOGAID VANNAK, kérem (mert hát járni jár, csak nem jut). 

 

a belső sáv mindenkié? 

nem, sajnálom, ez nem olyan, mint a város, ami mindenkié. a belső sáv alapvetően senkié, és nem is érdemalapon dől el. 

a belső sáv arra való, hogy előzzél, majd visszatérjél a külső sávba, hogy mások is tudjanak előzni. akkor is, ha tiéd a nagy fekete Audi, na meg a világ is. tudom, hogy fent elmondtam, hogy nem a jobbratartás alapszabályáról lesz szó, de nem árt ezt néha elismételni. 

 

úristen, elrontottam a lehajtót, irány Nyíregyháza 

hát az is szép hely, de ha neked Aszódon van dolgod, és túlmentél, akkor ne a pánik kapcsoljon be, hanem a józan ész, valahogy így. nyilván nem fogsz körbefordulni egy autópályán (én egyszer megtettem Izraelben, de ezt most inkább hagyjuk), hanem szépen lejössz a következő lehajtónál, és visszamész a másik irányba. minden lehajtónál van kijárat mindkét irányba, hát hogy nézne az ki, ha Hatvanból csak Nyíregyháza felé lehetne menni, Budapestre nem, nem? �

a következő részben leírom, mit tanultam a szteppfatertól arról, hogy kikkel ne barátkozz.