a szteppfater annak idején nem csak az autópálya helyes használatára okított az ominózus, leírhatatlanul hosszú túrán, amiről egyszer írtam, hanem az autópálya népének kategorizálására is, nevezetesen arra, hogy kiket kell nagy ívben kerülni (bár lehetőleg nem nagy és hirtelen mozdulattal). 

az alapokat ekkor raktuk le, de persze azóta én is hozzátettem a magam szerény tapasztalatait, valamint eltelt közben tizenegy év, amelyben döbbenetesen sokkal többen lettek az autópályán is (az lehet, hogy fogy a magyar, de az is mind kocsival jár). 

hasznos tudomány ez például akkor, ha azt szeretnénk felmérni, hogy ki elé érdemes kimenni, amikor előzni szeretnénk, és kit jobb inkább békén hagyni. 

ennek egyébként első és legfontosabb szabálya, hogy alapvetően senki elé nem megyünk ki a belső sávba úgy, hogy az illetőnek miattunk kelljen fékeznie, az autópályán előzés első lépései a tükörbe nézés, gyorsulás, és csak utána a sávváltás. na de ha már benne vagyunk, ki elé ne menj ki, és kitől maradj le még a külső sávban is, de nagyon? 

klasszikus béemvés arcok: mögötted a belső sávban egy kilométerrel hátrébb, egyelőre azonosíthatatlan, de valószínűleg fekete vagy fehér, nagy teljesítményű, irdatlan batár prémium autó. mire még egyszer odanézel, már melletted van. hogy ez fog történni, az színre, formára és mozgásra is azonosítható körülbelül első látásra, több száz méterről. nem mindenki vadállat, aki ilyennel közlekedik, ez csúf előítélet lenne. de általában az egymás hátába torlódó, a belső sávból egymást száznyolcvannal kiszorító közlekedők többsége közülük kerül ki. menjenek, torlódjanak egymásra, egyszerűen maradj ettől távol. ha te is ilyennel közlekedsz, akkor sem kell ebbe az össznépi kakaskodásba beszállni. ebből az egymásra menésből például dermesztően sokat látni az autópályákon, életveszélyesen baromság, sokat tárgyaltuk. autópályán SOHA, semmilyen körülmények közt nem sértünk követési távolságot. 

külön alfaja még a kékes fényű halogénizzóval tuningolt autó, amiből még azt is sejtheted, noha nyilván nem sebészi pontossággal, de nagy, valószínűséggel, hogy a tulajdonosa enyhén kivagyiskodni vágyó, autótuningoló, valószínűleg fiatalabb srác, lehet ott még más tuningelem is, ami önmagában nem baj, de az ilyen figuráknak általában még fontosabb önérzeti kérdés a belső sávban végigsöprés. menjen, ne is lásd. 

a közismert kalapos bácsi: nem hittem el, hogy még mindig létezik a műfaj, de abszolút, csak már nem Ladával, hanem általában Suzukival. esetleg régi Opel, Peugeot, enyhén rozzant, kisebb teljesítményű autó, a kormányra erősen ráhajló tulajdonosával, hetvenöttel, a körülményeket maximalisan figyelmen kívül hagyva. de jó is neki! mindenesetre valószínűleg előzés-ügyben itt nem lesz gond, és a belső sávban nem is vele fogunk találkozni. mindenesetre az autópályán hetvenöttel közlekedés azt jelzi, hogy az illető nem igazán komfortos a helyzetben, ami majdnem ugyanolyan veszélyes lehet, mint az előzőekben említett cirkálók, úgyhogy inkább hagyjuk le. 

kicsit furcsán csalinkázó, nagyon kihúzódó vagy indokolatlanul lassító autó: ha nem részeg, akkor könnyen lehet, hogy telefont nyomkod, vagy elaludt (sajnos simán előfordulhat). tűnés a közeléből, amint lehet. egyáltalán, mindenkinek, aki kicsit is kiszámíthatatlanul viselkedik. 

index nélkül összevissza szlalomozók: ez elég általános, és egy idő után a mozgásukból lehet következtetni arra, hogy mikor fognak sávot váltani. ha másban láthatólag nem viselkednek teljesen összevissza, akkor is jobb, ha nem vagy a közelükben, ez egy újabb életveszélyes baromság, de ha legalább szabályos távolságot tartva előznek, hát, sajnos már az is valami. nem ők a legrosszabbak, de azért süllyedjen el, aki nem indexel, pláne ekkora sebességnél. 

rozzant fehér furgon: a szteppfater valamikor külön kitért a műfajra, miszerint túldolgoztatott, alulfizetett futár vagy szállító, időre megy, amit behajtanak rajta, ennek megfelelően ideges, siet, a meló legyen meg, a többi tök mindegy, és ne vonják le a béréből a késést. mióta ezzel gazdagon megismerkedhettem belülről is, meg kell mondjam, színigaz. bár mi nem voltunk különösen alulfizetve, és a furgonok sem voltak ócskák, de a lényeg stimmelt. hadd menjen, minél messzebbre, ne konfrontálódjatok. ez nem önérzeti, hanem biztonsági kérdés. 

és a híres román/ukrán/bolgár rendszámos melós Transporter: emblematikus jelenség minden magyar autópályán. különösen nyáron, amikor az idénymelósok mennek Bulgáriából Németországba és vissza. tőlünk délebbre és keletebbre lehet megtudni, milyen is az, amin a magyar autósok szoktak sápítozni, pedig itthon nem olyan kaotikus a helyzet, maximum Svájchoz képest. idegesen cikázó, pocsék műszaki állapotú autók, a szteppfater szerint szintén agyondolgoztatott, alulfizetett sofőrrel, légkondi nélkül, minden utasnak a töke tele az egésszel, Stuttgartból Szófiába, időre, minimális pihenővel, viszont a Romániában / Ukrajnában /Bulgáriában teljesen normális, megszokott vezetési stílusban, azaz index nélkül, ide-oda kilengve, gyakran jobbról előzve, pluszpont, ha száradó ruhák lógnak ki az ablakon. egyfelől, ezeknek a srácoknak ott a kisbuszban garantáltan kellemetlenebb, mint nekünk, akik fintorogva cöcögünk kívülről, úgyhogy egy kis empátiával közelítsük az ilyen autókat. másfelől viszont valóban veszélyesek, főleg, ha mi nem ehhez vagyunk szokva, és nem tudjuk a mozdulatokból kiolvasni, mi fog történni. hagyjuk le, vagy hagyjuk menni, de legalábbis jó nagy követési távolságot tartsunk. amit egyébként mindenkivel, amúgyis, alapértelmezetten! 

mennyi csúnya elő-, és sokszor utóítélet! szociológiailag további érdekes megfigyeléseket is lehet még tenni, de a legmegbízhatóbb megoldás, ha az ember szeretne biztonságban maradni kezdőként az autópályán, ha diszkréten beáll egy kamion mögé, és akkor kezd szép és nyugodt előzésbe, ha a belső sávban nem közeledik senki. és ez évtizedek óta vezetőként is jó taktika. 

az ember előbb-utóbb remélhetőleg mindenképpen leér a Balatonra, és ócska közhely, hogy inkább tíz perccel később, de biztosan érjen le, viszont annál inkább igaz. nem, még mindig nem lehet elégszer mondani, hogy ez az egész egy életveszélyes üzem, viszont lehet úgy is csinálni, hogy nagyobb valószínűséggel maradjunk életben. akkor, ha nem kakaskodást és önérzeteskedést csinálunk belőle. 

na, hajrá, irány a Balaton!