megoszlanak a vélemények arról, hogy mik a legnagyobb közúti tuskóságok, amiket el lehet követni, illetve mik a legveszélyesebb disznóságok, amiket nap mint nap elkövetünk a városban egymás és önmagunk ellen.
vannak persze híres sztorik, videókkal körítve, a közismert büntetőfékező és autópályára fordítva felhajtó őrültekről, de ezek azért az extrém, és statisztikai értelemben ritka történetek, csak mindenki ismeri őket. én tizenegy aktív év alatt egyetlenegyszer tapasztaltam például büntetőfékezést, azt is múlt héten, tanítványom kapta lassan haladásért (!!!), és itt valóban elszakadt a cérnám, miután éppen sikerült menteni a helyzetet, de ez azért nem mindennapos.
ott van ezzel szemben számtalan kisebb-nagyobb vétkünk, amik viszont elég általánosak.
most arról lesz szó, hogy mégis kezdő vezetőként milyen gyakran tapasztalhatod az ilyeneket másoktól, ha kilépsz az utcára, mi miért baj, melyikre mondhatjuk, hogy emberi dolog, és melyikre azt, hogy dögölj meg, illetve meg fogom gyónni azt is, hogy úgy, hogy tulajdonképpen példát illene mutatnom, én elkövetem-e mindezeket.
1. gyorshajtás
vitán felül a leggyakoribb szabálysértésünk. a közúton lehet tapasztalni, hogy a sebességhatárok nem véletlenek, egy-egy kanyarban például kezdőként is érzékelheted, ahol ki van téve mondjuk egy negyvenes tábla, hogy magadtól, kényelmesen és biztonságosan is tényleg negyvennel vennéd be a kanyart, a közút tervezői elég ügyes mérnökök általában. statisztikailag a legtöbb súlyos vagy halálos baleset is gyorshajtás következménye.
azt mégis lehet látni az úton, hogy a legtöbben nem tartjuk be drákói szigorral a városon belül az ötvenes korlátozást sem, ha a forgalom ritmusa hatvanöttel halad egyenletesen.
veszélyes? naná. igen, tulajdonképpen első látásra nem súlyos dolog hetvennel menni az Üllői úton, ha úgyis van hely, meg lehet menni, de akkor ugye hol a határ, ha mindenki magára alkalmazza a szabályt, és miért nem fog akkor legközelebb százhússzal menni ugyanott, amivel viszont már garantáltan nem tudja kontrollálni, hogy mi történik, és garantáltan elgázolja a szabálytalanul átfutó gyalogost is.
mindennapos? teljesen.
én is elkövetem? módjával, de igen. én is azzal védekezem, hogy van persze a forgalom ritmusa, meg van az extrém hülyeség, például ilyen a százhúsz a villányi úton, és azt meg nem csinálom. kétlem, hogy bárki tökéletesen tudná kontrollálni az eseményeket ilyen esetben. én biztosan nem, ezt bevallom, és ezek a szabályok is azért születnek, hogy lehetőleg ne is próbáljuk ki.
2.elsőbbség meg nem adása
a másik olyan szabálysértés, amiből közvetlenül a legtöbb baleset származik. az elsőbbségi szabályok pedig elég egyszerűek, és nem, nincs kivétel a villogó-szirénázó autón kívül. a nagy fekete BMW sem kivétel. meg az a sok rosszul felmért "oda még beférek". az a helyzet, hogy ha ezen nagyon gondolkozni kell, akkor nem, nem férsz be.
veszélyes?
az egyik legveszélyesebb.
mindennapos? szerencsére azért szerintem annyira nem. persze mindenkinek van története arról a rohadékról, aki nem adta meg az elsőbbséget, míg a sajátjairól nagyvonalúan hallgat, de az én tapasztalatom szerint azért nagy átlagban nem kell arra minden percben számítani, hogy ámokfutók lőnek ki a stoptábla mögül, nem kell gyanakodva megállnod a főútvonalon minden egyes kereszteződésben.
én is elkövetem? nem, ezt baromira nem, egyre emlékszem, amikor véletlenül, és még futárautóval sem csináltam, pedig volt hova sietni.
3. követési távolság nem tartása
a kedvenc vesszőparipám! a követési távolság a legfontosabb barátod, ha nyugodtan, békében és biztonságban szeretnél autózni, valamint takarékosan.
a definíció szerinti megfelelő követési távolság az, amikor úgy haladsz a másik mögött, hogy annak hirtelen fékezése esetén is meg tudj állni, és ez valóban elég jó sorvezető. ha hajlandó vagy rendes távolságot tartani a másiktól, akkor az egész vezetés kiegyensúlyozottabb és békésebb lesz, mert nem kell azonnal pengeélesen reagálnod az előtted lévő autó minden mozdulatára, te magad is nyugodtabb leszel.
veszélyes? nagyon, és ehhez képest nincs rajta elég hangsúly. autópályán egyenesen tuti életveszély az egymás seggébe torlódás, ahol nagy sebességgel fizikai képtelenség időben fékezni.
mindennapos? elképesztően az. sokkal több hangsúlyt tennék erre az összes össznépi közlekedésbiztonsági fejmosásban, hihetetlenül sokakat látni egymásra torlódva tolakodni autópályán is, melynek egyenes következménye, hogy a sorban mindenki megy a levesbe, aki nem tart egymástól távolságot, és a sorban az első lefékez.
én is elkövetem? nem, tényleg ez a vesszőparipám, amellett én nyugodtan szeretek vezetni, és nem folyamatos idegi készenlétben lenni. motorral pláne nem.
általános dohogás tárgya. pedig a legfontosabb eszközünk arra, hogy a többieket tájékoztassuk arról, hogy mit fogunk lépni a következő pillanatban, így pedig nekik is van esélyük reagálni erre.
veszélyes? nagyon sok helyen az. igen, van, ahol jelképes, ennek ellenére aki nem teszi ki az irányjelzőt reflexből mindenhol, ahol kell, az nem fogja kitenni ott sem, ahol komolyan nagyon fontos. iszonyú veszélyes például a jelzés nélküli meglepetés sávváltás, a meglepetés hirtelen fék kanyarodáskor. honnan tudná különben a mögötted jövő szerencsétlen, hogy lassítson?
mindennapos? talán egy kicsivel több embert sikerült már rávenni az index használatára az elmúlt években, mint előtte, de még mindig elég általános, pláne autópályán, ahol pedig a nagy sebesség miatt még fontosabb lenne mindent előre tudni.
én is elkövetem? autóval nem, tényleg megszoktam, hogy fontos és kell, a szteppfater mondatát szoktam idézni, "egy üres mező közepén is indexelünk". motorral sorok között szlalomozva előfordul, bevallom, pszt.
5. tilos helyen előzés
vannak ennek enyhébb esetei, például ha nem jöttél ki időben a kanyarodósávból vagy a buszsávból, de ami tilos az tilos, úgyhogy egy ilyen esetben kapott csekkért nem illik megsértődni. a zebrán meg a beláthatatlan kanyarban előzés megbocsáthatatlan, életveszélyes megoldás.
veszélyes? egyes esetei városban, amiket fent felsoroltam, jól megfontolva talán nem annyira, más esetei, szintén fent felsoroltam, emberéleteket követelnek, sajnos sokszor a szembejövő ártatlanokét. nagyon szar ötlet.
mindennapos? szerintem az igazán durva manőverek azért nem annyira, mások is féltik az életüket, de sajnos mindent lehetett már látni. országúton haladva nem találkozol ezzel kétpercenként, hála istennek.
én is elkövetem? nagy frászt, én egy csomószor még szabályosan sem merek előzni. motorral sem, amiért nem kevés kiröhögést kaptam már egynémely motoros társamtól, de én úgy tervezem, hogy hetvenévesen is lesznek végtagjaim.
6. zebrán áthajtás
oltári suttyó bunkóság, bezzeg ha gyalog vagyunk, verjük az asztalt, hogy az a sok paraszt autós nem enged át.
veszélyes? naná. gyalogosként persze az ember nem indul rohamra a látványosan nem lassító autó ellen, ezért ezt általában a gyalogosok védik ki.
mindennapos? sajnos még mindig az. ez az, amiben félúton vagyunk Nyugat- és Kelet-Európa között: Németországban elképzelhetetlen, hogy ne lassítson valaki egy zebra láttán, Szerbiában hosszas szemkontaktus szükséges, hogy esetleg elengedjenek a zebrán, de úgy sem valószínű. szerintem javultunk ebben, de nem hibátlan a helyzet.
én is elkövetem? nem mondom, hogy nem fordult még elő, ez igaz, de azért nem mostanában, és mivel igazi erőfitogtató bunkóságnak tartom, és a tanítványaimnak is nagyon mondom, ezért milyen lenne már ez tőlem.
7. tilosban parkolás
mit is mondhatnánk, igazi városi rákfene. kicsit kilóg a sorból, de ez is közlekedési szabálysértés, amivel adott esetben akadályozunk egy csomó mindenkit.
veszélyes? tud az lenni például a zebra elé parkolás, amikor az ott álló autótól a forgalom résztvevői nem látják a gyalogost, vagy a sarokra parkolás, amikor nem lehet kilátni az illető autójától a kis utcából a főútra, de alapvetően ez nem veszélyes, hanem akadályoz haladást, rakodást, járdán sétálást babakocsival, kapuból kihajtást, szóval rengeteg bosszúság forrása.
mindennapos? a városban ezt a közteresek elég hamar észreveszik, és elég szép csekkekkel honorálják, szóval egyre kevesebben merik megtenni, de azért akadnak gerillák.
én is elkövetem? ehhe. itt idéznem kell egyik kedvenc bloggeremet, aki szerint "a jókedvű pótdíjfizetőt szereti az isten". ahány kerékbilincses csekket én kifizettem fejemet meghajtva a sors előtt, abból a kerület már felavathatott volna néhány májusfát mondjuk. vagy az, hogy miközben a legjobb barátnőm épp szült, én Makovics János végrehajtó irodájában ültem a sorban, és így chateltünk egymással, na az is többet mond ezer szónál. jó, a többsége szabályos parkolás volt fizetés nélkül, de hát ez azért megtörtént. szerencsére ma már semmi idegem az ilyesmihez. hogy aztán futárautóval hova áll az ember, más kérdés, de legalább igyekszik nem hőzöngeni, ha elkapják.
8. büntetőfékezés, gyorsulási verseny
ez az igazi hülyék sportja, de tényleg. voltam szeptemberben közlekedésbiztonsági előadáson, hát a kivetített képek jó részénél oda se mertem nézni.
veszélyes? a legdurvábban. a büntetőfékben azt sem értem, hogy nem fél az illető, hogy ő is rommá törik nagy megmondhatnékjában? honnan a fenéből tudja, hogy mit reagál a mögötte lévő?
mindennapos? a hasonló hírek hangosak, de azért ezek extremitások.
én is elkövetem? na jól néznénk ki. szerintem életemben nem is ordítottam még úgy igazán senkivel, nemhogy még büntetőfék. legyorsulni egyszer motorral megpróbáltam valakit egy lámpától, mármint ilyen szándékosan egymásra néztünk, és úgy, de elgyávultam húsz méter után.
na, én, a példamutató sofőr meggyóntam bűneimet, és mai közlekedésbiztonsági kis színesünk is megvolt, de az a helyzet, hogy az alapvető szabályok tényleg nem azért vannak, mert mindig a kisembert akarják megsarcolni, hanem azért, mert többségünk tényleg nem fogja fel egészen, milyen veszélyes üzem ez a tonnás vasdarabokkal való száguldozás. én a követési távolság tartását ellenőrizném szigorúbban, más mást, de mindenesetre a legalapabb dolgokat talán felsoroltuk.
vezessetek nyugodtabban!
