igazából nagyon szívesen írnék le itt személyes sztorikat is. a személyes sztorijaim minimum fele ugyanis a városról és a közlekedésről szól, lévén valamilyen formában az életem is mindig erről szólt. tíz évig dolgoztam a repülőtéren, és a családunkban is fontos hagyomány volt az úton levés, apám életének is igen fontos momentuma volt ez, majd róla is mesélek egyszer, kijár neki, hiszen még az autó is az övé volt (egy irodalmi személy autóját vezetem! - mondta egyszer az egyik tanítványom, Ilona egy benzinkúton pihenés közben). 

na de a város. az én városom. egészen arcpirítóan hencegek vele néha, milyen jól ismerem, Pestlőrinctől Sasadig, Csepeltől a Római partig, ez fontos önérzeti kérdés volt nekem már azelőtt is, hogy futár lettem a koronavírusos munkanélküliség alatt.

tíz éve vezetek, de buszozni is szerettem gyerekkoromban is, és akárhova mentem éppen, azt megjegyeztem. valahogy mélységesen szeretem Budapestet, bel- és külvárosaival együtt, előbbiekben éltem világéletemben, utóbbiakat volt alkalmam bőségesen megismerni az elmúlt tíz évben. 

szerettem is mindenhova elmenni veletek az órákon, dél - Pest, M4-es, Józsefváros, budai hegyek, minden volt már év elején is. 

aztán jött a korona, én meg bevásárlás-házhozszállító futár lettem. és maradtam is, másodállásban, mióta újrakezdtem az oktatást, tudjátok sokan, a kifli.hu-nál. 

nem tudom nem szeretni, elvisz a városban mindenhová, benézhetek minden házba, bauhaus házak Újlipótvárosban, nyomasztó körfolyosók a hatodik kerületben, új építésű lakópark a Testvér-hegyen, csupa üveg villa a Széchenyi-hegyen, igen, eszelősen sietni kell, lift nincs, a szatyrok pokoli nehezek, de nem adnám vissza a futárkártyámat. minden kerület más világ, mindenhol történik valami. 

1.kerület, Víziváros, ismert színésznő fogadja a rendelést, gyönyörű régi ház, hurrá, lift is van! nincs nálatok meló? - kérdezi, a korona mindent tönkretett, nekem meg elszorul a szívem. te jó isten, hiszen ez az ország egyik legszebb nője. 

2. kerület, Rózsadomb, nagykövetségi rezidencia, na ilyet nem láttam még, fehér kesztyűs komornyik nyit ajtót, és megró a késésért. gondolom, nála jóval lejjebb helyezkedem el az udvari hierarchiában. 

3.kerület, Óbuda, na ide hozlak titeket is sokszor, új városnegyed, Testvér-hegyi lakópark, új utcanevek, csupa fűszerről elnevezve, Szerecsendió utca, Citromfű utca, nehogy már inkább nőkről nevezzenek el utcákat, előbb a fűszerek, naná. 

4.kerület, Újpest, ide szólt az első futárköröm, van egy kis rész, ahol faházak, szomorúfüzek és nyolcvanas évekbeli büfék vannak, mint egy komplett üdülőtelep, nem is érti az ember, hogy került ez a városba, ez a kis darab Horány. egyszer visszasétáltam ide, hogy megnézzem, ez komoly-e. 

5.kerület, Belváros, a szülőhelyem! minden futár rémálma, Párizsi utca, Váci utca, Vámház körút, próbálj parkolni, nesze, behajtok a sétálóutcába is, kizárt, hogy odasétáljak a négy rekesz tejjel, anyázok magamban, nem én vezetek, hanem a gonosz ikertestvérem. 

6.kerület, Terézváros, na, a másik legjobb, valahogy mindig utáltam, de attól se szeretem meg jobban, hogy az Ó utcai címen a szegény vásárló lába előtt gurul ki és törik rommá a furgonból egy üveg bor. a szegény vásárló nagyon kedves, segít feltörölni, szabadkozok, megtérítem, mosolyog, nem szükséges, van még elég, távoztomban még bele is lépek. 

7.kerület, Erzsébetváros, ahol élek, én itt felülírom a GPSt is, na, addig vagyok ilyen nagy legény, amíg a Klauzál téren szét nem gurul egy tálca söröm, az autók között ugrálva szedegetem a tizenhat doboz sört, szakad rólam a víz, és próbálok nem arra gondolni, hogy te jó ég, mit gondolhatnak ezek rólam. 

8.kerület, Józsefváros, a Kálvária téren bedrogozott fickó pofozkodik a barátnőjével, kihívom a rendőrséget egy bokor mögé bújva, akik azt mondják, várjam meg őket, na de én itt csak a futár vagyok, kérem, és van még hat címem, azóta is remélem, hogy kimentek. 

9.kerület, Ferencváros, megdöbbenek, hogy létezik még olyan, hogy valaki egy hotelben lakik, mint állandó lakcím, tiszta századforduló és Krúdy Gyula, tehetős idős úr, kedveském, nagyon vigyázzon magára, mondja, és kétezrest nyom a markomba, te atyaúristen. 

10.kerület, Kőbánya, ez jó, itt otthon vagyok már egy ideje, kivéve természetesen a mindenki által rettegett lakóparkot, ami hat tömbből áll, C épület, F lépcsőház, 8.emeleten jobbra a harmadik folyosó, még három tűzgátló ajtó, ötven kiló a kézben, keresd meg, hajrá. az ember elátkozza az összes lakóparkot közben. 

11.kerület, Újbuda, különösen a Gellért - hegyre szeretek járni, ha nagyon sok pénzem lesz, én is itt fogok lakni, de az is biztos, hogy ha aznap reggel a képernyőre 11.kerület van írva, akkor az ember az Etele úti panelekbe hivatalos, és nem a Gellért-hegyre, ezt most megmondom. 

12.kerület, Hegyvidék, a legszebb, eső utáni őszi ködben hasítás az erdőben, ez az a hangulat, amit talán a legjobban szeretek, tiszta regény, még azt sem bánom, hogy végig le kell tolatnom a szűk és kacskaringós Csillagvölgyi úton, mert sajnos szembejön egy markológép, pedig mi meló volt felimádkozni oda egyesben a furgont a csúszós avaron. mesterfeladat, gondolom közben, valamelyik tanítványom majd megkapja. 

13.kerület, Újlipótváros, itt tartom az órákat, nem a leghálásabb hely, de lift legalább mindenhol van, ha parkoló esélytelen is. kínomban leparkolok a trolimegállóba lógva, rohanás, visszafelé jöttömben üzenet jön az azóta trolisofőrnek állt régesrégi kollégámtól, na mi van, vezetést oktatunk, és leparkolunk a buszmegállóba, mi? sajnos nincs időm szégyenkezni. 

14.kerület, Zugló, kelkáposztaszagú Örs vezér téri panelház, melegítős fickó nyit ajtót, bekiabál a szobába, mókuskám, tedd már le a rohadt telefont, meghozták a zöldségjeidet! eleve is vasárnap este van, de ennél nyomasztóbbat kitalálni nem lehetne, már ott se vagyok. 

15.kerület, Rákospalota, itt lehet kertes házban reménykedni, de naná, hogy tízemeletes, naná, hogy a kilencedik, és a soha meg nem történő eset, elromlott a lift. négy rekesz ásványvíz, meg tíz kiló krumpli, azt is megbánom, hogy megszülettem. 

16. kerület, Rákosszentmihály, csupa zsír új kertes sorház, igazi Lila akác köz, mint a Született feleségekben, kislány rohan ki a kapuhoz, apa, apa, megjött a kiflilány! ez nekem annyira megtetszik, hogy a továbbiakban öndefinícióként alkalmazom, Zoltán Erika, túl kifli lány. 

17. kerület, Rákoskeresztúr, annak is az utolsó utcája, japán stílusú minimalista ház, hatalmas fehér hodály, töküres, egy darab fehér kerevet középen, valamint egy kitömött ló, a fején lámpabúrával. az abszurd történetet egyik barátom sem hiszi el, kivéve azt, aki vállat von, és azt mondja, hát persze, ez egy dizájner lámpa, az Andrássy úton lehet kapni. vagy úgy. 

18.kerület, Pestlőrinc, otthonos, itt dolgoztam, sokat jártam ide amúgyis. ajándék, ha ide kell mennem, platános üdülősorok, fűzfák, az ember azt hiszi, a Balatonon van, még a napsütés is pont olyan, régi életérzés van benne, és még a kifutópálya is látszik a végén, édes otthon. 

19.kerület, Kispest, az egyik legszebb rendelésem, két tálca sör, és egy szál vörös rózsa. hosszan gondolkozom rajta, hogy ez milyen randi lehetett. 

20. kerület, Pesterzsébet, az egyetlen kerület, amin még én sem tudok semmit szeretni. még saját utcaneveket se találnak ki, gondolom megvetően, ismétlődnek a hatodik és hetedik kerület utcái egymás után, Lázár utca, Wesselényi utca, Jókai utca, Dessewffy utca, Nagy diófa utca, ugyanabban a sorban, micsoda dolog ez már. 

21.kerület, Csepel, aranyos néni a kis Duna-parti házban fogad, jajj, drágám, azt a hat doboz fagylaltot ide tegye be a garázsba, nehogy a férjem meglássa, megeszi nekem az egészet. cinkos kacsintással ötszázast dug a zsebembe, pedig anélkül is beraktam volna a garázsba. 

22.kerület, Budafok, már örülök, hurrá, kertes ház, majd leparkolok a hegyoldalban a kert előtt a nyolc zsugor ásványvízzel, meg hat további szatyorral, és konstatálom, hogy csak akkor látom a házat, ha felnézek a hegy tetejére, és az csak az első ház, de én nyilván a harmadikba megyek. micsoda kreatív építészeti megoldás, hörgök magamban levegő után kapkodva. 

23.kerület, Soroksár, ezt nagyon szeretem, a hátsó út az erdővel, a város határa, és a Duna-parti pecások és a Molnár-sziget, mintha az ember a Tüskevárba csöppent volna, és még mindig Budapesten vagy. na meg melyik kerület tudná még felmutatni az Új élet utcát, meg a Micimackó utcát. 

nagyon szeretem ezt a várost, minden részében látni valamit, ami sztori, ami érdekes, amit nem ismerek még, nekem Budapest elég egy életre, akárhol is vagyok benne éppen, ott otthon vagyok. és szívesen viszlek titeket is mindenféle olyan útvonalakon, amiket a kiflis futárköreim alatt találok ki, ha látok valami jó kis utcát, be szoktam építeni az órákba. 

igaz, ez nem magáról a vezetésről szólt, de talán nem is csinálnám egyik munkámat se ilyen kedvvel, ha nem lélegeznék így együtt a várossal, ha nem tudnék bármikor egy csomó csodát találni benne, és nem csak ott, ahol a turisták is járnak (bár ők most épp nem nagyon járnak). 

#nékemcsakbudapestkell