ő itt Anett, aki a kép pillanatában már túl volt a meredek és szűk szemlőhegyi zsákutcából való letolatáson, mégpedig röhögve és sztorizva (ja, és ő észrevette, milyen állat a kilátás!) Anett, a legjobb kedvű és legvidámabb asztalos csaj (girlpower, már nem azért!) úgy jött júliusban, hogy ez az egész egy szörnyű trauma, és induljak már el helyette a Rákóczi úton, mert sírva fakad, ha kilencedszer is lefullad induláskor, és úgy tartottuk meg a búcsúórát október közepén, hogy akkor ő fogja a haverokat fuvarozni, és olyan jókat röhögnek meg sztoriznak majd közben, mint mi az órákon. igaz, hogy még mindig lusta néha váltani, de lett neki vezetési stílusa, és átvette a legfontosabb üzenetemet, vagyis ma már, ha lefullad, ha elvéti az irányt, ha rossz sávba áll, vállat von, röhög egyet, megkeresi a megoldást és megy tovább. jaj de hiányozni fogsz, Anett, akkora hangulat volt mindig a kocsiban, tartsd meg ezt a hihetetlen jókedvedet, és tűz le nyáron a Balatonra heten valami kisbusz volánjánál, hozzád valahogy ezt képzelem